Mindenféle kenőcs

Rügyborulék növ. Rügyecske a növénycsirának kikelő rügyes része, l.

Immár bő 30 éve — Maria Treben könyve óta — sokan készítenek otthon körömvirág kenőcsöt, hagyományosan disznózsírral. Azt viszont kevesen tudják, hogy a házi kenőcs készítésnek voltak mindenféle kenőcs, más hozzávalókkal.

Ez a valamikori patikai alapanyag, a patikai disznózsír, hivatalos nevén Axungia porci — utóbb Adeps suillus — népi gyógyászatba lesüllyedt maradványa. Készítés mindenféle kenőcs Egy jó kilónyi étkezési sertészsírt nagyobb lábasban leöntünk legalább egy liternyi lobogóan forró vízzel.

Mikor a zsír lehűlve kidermed a tetején, lekanalazzuk azt — a vizet elöntve - majd a műveletet újabb lobogóan forró vízzel még egyszer-kétszer megismételjük.

Végül célszerű a zsírt újra felforrósítani, hogy minden csepp víz elpárologjon belőle. Sótalan zsírunk már nem lesz szemcsés állagú, hanem szép, selymesen sima, mely az étkezési disznózsírtól jóval tovább eltartható avasodás nélkül.

Az így kapott zsír lett a házi kenőcskészítések alapanyaga, hiszen kevésbé volt romlandó és állaga is krémszerűbb volt, noha zsírral dolgoztak. Az igen kellemes illatú kenőcs a propoliszhoz hasonló, de attól enyhébb hatásokat mutatott.

Felhasználása Önmagában is alkalmazták a sótalan zsírt, mindenféle kicserepesedésre, vagyis kiszáradt bőrre, kicserepesedett ajkakra, repedt sarokra. Érdekes, hogy a népi gyógyítók külön kezelték a disznóvágásnál kisütött és zsírosbödönbe töltött disznózsír legtetején különváló, vékonyka, igen selymes réteget. Ezzel kezelték a legsúlyosabb bőrkiszáradásokat, bőrrepedezéseket, így például a mellbimbó repedést, de a mészhidrát okozta súlyos bőrelváltozásokat is nap alatt helyrehozta.

Szerző: Kovács Péter Zoltán.